Oh, Bori, most már sajnálom, hogy azt mondtam a műveid nekem túlságosan groteszk hangulatot árasztanak. (Ez a szó sem fedi le a valóságot, bár melyik szó teszi azt?) Hogyan is lehet "elmondani" az elmondhatatlant? Látod milyen felszínes voltam?! Nem értettem egy nagyon fontos kivetülését a lényednek, Megnéztem pár képet, fotót, megkapó, hiteles, kreatív, kifejezőbb a művészeted minden szónál. Tudod, óriási terhet, de feladatot is kaptál. Emberi minőséged hihetetlen magas fokát semmi sem vonhatja kétségbe, melletted az én mostani áldozatom eltörpül. Ezért örökké tisztelet, és csodálat lesz a részed, és nemcsak ebben a földi életben, ebben biztos vagyok. A mi nyugati társadalmunkban még mindig tabu a téma, pedig nagyobb a baj, mint amilyennek látszik. Sokan nem tudnak vele mit kezdeni, de akkor is tudniuk kell róla, Bátor vagy és úttörő, talán itt van valahol egy cél, ami motivációt adhat, még ha nehéz is lehet a kereszteddel mit kezdeni. El sem tudom képzelni, milyen lehet ezzel élni, csak mérhetetlen keserűség és harag van bennem, ha erre gondolok. Felfogni nem bírom a mai napig, mondjuk a mai napon kirakott képed, üzeneted azért elég sokat sejtet. És azt hiszem ez az egyik célja a művészetnek. Azt is tudom, hogy erős vagy, és állod a sarat, és hogy az ilyen sosem Istentől ered, és hogy ettől még jobb emberré válsz. Ha nagy a teher, nagy a fejlődés is. Ha kellek, rám mindig számíthatsz. Szeretlek!
Amúgy nem emlékszem, hogy azt mondtad, túl groteszkek a rajzaim. És nem hiszem azt sem, hogy ez felszínesség lenne. Ez egyszerűen ízlés-kérdés. De a respektálást köszönöm. :)
Figyelem! Az ezen a blogon szereplő rajzok, motívumok, figurák, képek jogvédettek. Ezeknek bárminemű engedély nélküli használatba vétele (pláne kereskedelmi forgalomba hozatala) pert vonhat maga után (amit meg is nyerek :D).
Oh, Bori, most már sajnálom, hogy azt mondtam a műveid nekem túlságosan groteszk hangulatot árasztanak. (Ez a szó sem fedi le a valóságot, bár melyik szó teszi azt?) Hogyan is lehet "elmondani" az elmondhatatlant? Látod milyen felszínes voltam?! Nem értettem egy nagyon fontos kivetülését a lényednek, Megnéztem pár képet, fotót, megkapó, hiteles, kreatív, kifejezőbb a művészeted minden szónál. Tudod, óriási terhet, de feladatot is kaptál. Emberi minőséged hihetetlen magas fokát semmi sem vonhatja kétségbe, melletted az én mostani áldozatom eltörpül. Ezért örökké tisztelet, és csodálat lesz a részed, és nemcsak ebben a földi életben, ebben biztos vagyok. A mi nyugati társadalmunkban még mindig tabu a téma, pedig nagyobb a baj, mint amilyennek látszik. Sokan nem tudnak vele mit kezdeni, de akkor is tudniuk kell róla, Bátor vagy és úttörő, talán itt van valahol egy cél, ami motivációt adhat, még ha nehéz is lehet a kereszteddel mit kezdeni. El sem tudom képzelni, milyen lehet ezzel élni, csak mérhetetlen keserűség és harag van bennem, ha erre gondolok. Felfogni nem bírom a mai napig, mondjuk a mai napon kirakott képed, üzeneted azért elég sokat sejtet. És azt hiszem ez az egyik célja a művészetnek.
ReplyDeleteAzt is tudom, hogy erős vagy, és állod a sarat, és hogy az ilyen sosem Istentől ered, és hogy ettől még jobb emberré válsz. Ha nagy a teher, nagy a fejlődés is.
Ha kellek, rám mindig számíthatsz. Szeretlek!
Amúgy nem emlékszem, hogy azt mondtad, túl groteszkek a rajzaim. És nem hiszem azt sem, hogy ez felszínesség lenne. Ez egyszerűen ízlés-kérdés.
DeleteDe a respektálást köszönöm. :)