Leporelló készítése arról, hogy mit jelent számomra Sopron. Saját szöveggel persze.
Beraktam két bónuszképet Nektek, köszönet a skype-os cimborámnak, aki rögzített. Mert amikor nagyon elmagányosodom rajzolás közben, bekapcsolom valamely távolban élő cimbimet, és máris jól érzem magamat. Bár ahogy látom, itt pont nem voltam egyedül, hiszen ott van hátul Andris-Bandris! :D Meg Kriszti?! :)
Hűű, nagyon tetszik! A színhasználat, a vonalvezetés, az ábrázolt világ! Benne van az az álomvilágba mártott valóság; ilyen szűrőn át kell látni a körülvevőt! Csudaklassz!
ReplyDeleteIdegenek dícséretének általában jobban hiszek, mint ismerősökének. Úgyhogy ezt most duplán köszönöm. :)
ReplyDelete