Leporelló a hűség városáról

Leporelló készítése arról, hogy mit jelent számomra Sopron. Saját szöveggel persze.
Beraktam két bónuszképet Nektek, köszönet a skype-os cimborámnak, aki rögzített. Mert amikor nagyon elmagányosodom rajzolás közben, bekapcsolom valamely távolban élő cimbimet, és máris jól érzem magamat. Bár ahogy látom, itt pont nem voltam egyedül, hiszen ott van hátul Andris-Bandris! :D Meg Kriszti?! :)

Karcsicsucsi - képeslapverziók

Gombák

Jánk Károly gyermekverseskönyvéhez illusztrációk. A könyvből még van néhány példány, ezek a képek meg be lettek keretezve, és nyár óta tárt szívvel várom rá a vevőket.

Szakmatorzó - plasztika

Első rézkarcom és akvatintám, ahh!

Még nincsenek megszámozva a nyomatok, de a kezem még 

festékes, nagyon! Három szín állt rendelkezésemre, fekete, 

barna, és ezüstös kék. A zongorista csáveszt 119x100 miliméteres dúcról, a madárvonulást 188x99 miliméteresről nyomtam. 

Azért raktam fel ennyi változatot, hogy láthassátok, hogy miről 

is beszélek, meg a nyomat alakulását, a felhő széleinek elhomályosítását. Mittudomén. 

Most nincs olyan fergetegkedvem, le is teszem pennám. 

Egy szemeszter fotóóra

Soproni zacskófa

Svájci hegyek Olivér cimborámnak, 

mert én eljutottam Svájcba, ő meg, szegény, nem.

Pirkó pajtásommal stoppolunk a győri autópályafelhajtónál. 

Hát igen, itt elfelejtettem a fókuszt állítani.

Túl hosszú záridő. A manóba.

Erdőkertes és Veresegyház között suhanva.

Édes gyönyörű húgom.

Random beengedi a fényt néha a gép. Kiszámíthatatlan. Csak
a helyét lehet sejteni, az mindig középen. Lehet, hogy hanya-
golnom kéne a középre komponálást? 

Félelem témára reflektálva hoztam létre ezt a süteményes
fotósorozatot az egyetem épületének ablakában. (Kezdem
azt érezni, hogy igencsak modorosak ezek a képaláírások.)