Gimnáziumban egy jódarabig a padtársam volt, nagyon okos, nagyon művelt, rejtélyes, illedelmes, harcias, életrevaló, mégis kicsit magányos lány ő. Együtt érettségiztem vele, drámából emelt szinten, s akkor ő volt az, aki bőkezűen küldözgette a kidolgozott tételeket.
Egyszer tízórai szünetben szendvicset cseréltünk, bölcs egyetértésben, hogy "a másiké mindig jobban ízlik", így mindkettőnk ugyanolyan jól jár.
Múlt héten ilyen grimaszokat produkált nekem, és én lelkesen papírra vetettem.
Szeretem.
6.26.2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Igen, bátran lehet tőlem autogramot kérni az utcán... :)
ReplyDeleteÉs megszólalt.(:
ReplyDeleteÉéééénííííís!
ReplyDeleteAz alkotót, a modellt, a műveket és a leírás szövegét is szeretem.
Jelentkezem jövőbeli modellnek!
Rendben, időpontot egyeztessünk! Ölellek!
ReplyDeleteúúúúúú lehet ilyet...ilyen modellesdit...
ReplyDeleteHát hogyne! Simán!
ReplyDelete