"(...)Ha nem láttam volna a többi képedet, csak ez alapján azt gondolnám, profi művész rajzolta a képet.(...)"
Ha jól emlékszem, úgy találtam fel ezt az alkotási módot, hogy egyszer iszonyú fáradtan festettem, és véletlenül felborítottam a tusos üvegcsét. (...) Sajnáltam volna, ha kárba vész a festékanyagot, ezért felitattam papírokkal, de úgy, hogy különféle formában jelenjenek meg.
E képeket spórolt, kuporgatott, kikoplalt pénzemből kereteztettem be még marosvásárhelyi életemben, és mind gazdára lelt már. A középsőről fogalmam sincs, mit jelent, a legfölső viszont a szívemből való. A legalsóhoz is sok közöm van, a háromfejű kutyával. Azért lettek ilyen sötétek a róluk készült képek, mert már üveg mögött voltak, amikor le sikerült kattintanom őket. (Amelyik világos, azt le bírtam később jobb géppel is fotózni...)
Grigolnyegnek neveztem el ezt a kedves négyszemű lényt. Azért van két pár szeme, mert egyik párral a kis állatkájára figyel, akit nagyon szeret és óv, most éppen egy halacskája van, akit sétáltat. Igen ám, de ha megpillant egy másik kis állatkát, ami jobban megtetszik neki, mint ami van neki, akkor könnyen lecseréli arra. Egy ilyen pillanatot örökít meg a kép. Amint egy csodálatos madárra lel Grigolnyeg barátunk.
Ezek is mind marosvásárhelyi termések, mégpedig vizsgaidőszakban rajzoltam őket, a színháztörténelem vizsgára készülve, amikor a görög isteneket tanultam... Apollónról olvastam a mítoszt, aki szerelmével üldözte Daphnét, aki végül egy módon szabadulhatott meg ettől az üldöztetéstől, babérfává változott. Nos én az egész történetben azt érzékeltem, hogy Daphné NEM Apollónt akarja elutasítani, hanem a nőiségét akarja megtagadni. Hogy Daphné képtelen elviselni, hogy valaki nőként tekint rá. Ezért inkább öngyilkos lenne, vagy inkább élne a nőiség jegyei nélkül, akár egy babérfa.
