Első rézkarcom és akvatintám, ahh!

Még nincsenek megszámozva a nyomatok, de a kezem még 

festékes, nagyon! Három szín állt rendelkezésemre, fekete, 

barna, és ezüstös kék. A zongorista csáveszt 119x100 miliméteres dúcról, a madárvonulást 188x99 miliméteresről nyomtam. 

Azért raktam fel ennyi változatot, hogy láthassátok, hogy miről 

is beszélek, meg a nyomat alakulását, a felhő széleinek elhomályosítását. Mittudomén. 

Most nincs olyan fergetegkedvem, le is teszem pennám. 

Egy szemeszter fotóóra

Soproni zacskófa

Svájci hegyek Olivér cimborámnak, 

mert én eljutottam Svájcba, ő meg, szegény, nem.

Pirkó pajtásommal stoppolunk a győri autópályafelhajtónál. 

Hát igen, itt elfelejtettem a fókuszt állítani.

Túl hosszú záridő. A manóba.

Erdőkertes és Veresegyház között suhanva.

Édes gyönyörű húgom.

Random beengedi a fényt néha a gép. Kiszámíthatatlan. Csak
a helyét lehet sejteni, az mindig középen. Lehet, hogy hanya-
golnom kéne a középre komponálást? 

Félelem témára reflektálva hoztam létre ezt a süteményes
fotósorozatot az egyetem épületének ablakában. (Kezdem
azt érezni, hogy igencsak modorosak ezek a képaláírások.)

Húszforintos lakoma

Képzeljétek, készítettem (forgattam, operatőrködtem, vágtam) egy csodálatos filmecskét. A linkjét titokban –szinte– bárkinek elküldöm, csak szóljatok bátran. Ide azért nem rakhatom ki, mert tiltott helyen forgattam. Azért remélem, veszitek a fáradságot, és megírjátok, hogy "Hé, hadd nézzem meg!". És én már küldöm is. :)
Jó, a storyboard-ot felrakom. Jó csúnya. Slide-olást és mozgásokat tilos volt alkalmazni, de ezt csak a storyboard prezentálása után tudtam meg, úgyhogy a filmből ezek hiányoznak, és mégsem, mert a film így is teljes és tökéletes. :D

Szezonális csomagolásterv a BorTársaságnak

A1

Ki kellene várnom, hogy kész legyek vele. De ezt most kirakom. Csak egy vázlat az A1-hez. Amikor kifekszem a napra, és a fény belefolyik a számba. Ugyebár.

Parafrázis (Rebe egy régi rajzára)

És ímhol az eredeti, melynek szövege oly mély benyomást tett rám, hogy a fönti rajzhoz fölhasználtam.

R.I.P. Amanda Todd

Tudom ám, hogy volna mit alakítani e rajzon, és ha lesz időm, újra is rajzolom, de ezt éjjel 1 és 2 óra között rajzoltam rettegéstől bénultan az ágyamon ülve, és ez volt az, amikor a toll vezette a kezemet... vagy Amanda, aki bejött a szél hátán az ablakon.

Márpediglen

Egy hosszú-hosszú szerelem semlegessé-tételének margójára. Ezt készítettem tavaly áprilisban, s azóta is itt kapaszkodik szilárdan a falba az asztal fölött, amin dolgozom az iskolában, s eltökélten figyelmeztet folyton, hogy a boldogság kék madara eljövend, csak nyitni kell szívet, lelket, fület, szájat.