2.28.2009

Nagyon szeretlek





Mignon

Ha jól emlékszem, úgy találtam fel ezt az alkotási módot, hogy egyszer iszonyú fáradtan festettem, és véletlenül felborítottam a tusos üvegcsét. (...) Sajnáltam volna, ha kárba vész a festékanyagot, ezért felitattam papírokkal, de úgy, hogy különféle formában jelenjenek meg.
Rorsach-technikának neveztem el, mert úgy alkotok, ahogy a paca és a képzeletem kívánja. A lapot a pacával akárhogy forgathatom, ahogy azt a névadó pszichológiai kísérlet során is.

Nos ebből a zöld tintapacából egy cirkusz-jelenet lett, és Mignon címet kapott a kép, mert a kép szó szerinti középpontjában egy mignon szerepel, ott röpül a kicsike sütemény.
Jól látható, hogy melyek a kép paca részei, ami az öntudatlan festék folyásából lett, és jól látható, melyek a tudatos ecset-, és tushegy vonások. A kép jobb alsósarkában lévő vonalakat hamar megbántam.

Teafilteres




E képeket spórolt, kuporgatott, kikoplalt pénzemből kereteztettem be még marosvásárhelyi életemben, és mind gazdára lelt már. A középsőről fogalmam sincs, mit jelent, a legfölső viszont a szívemből való. A legalsóhoz is sok közöm van, a háromfejű kutyával. Azért lettek ilyen sötétek a róluk készült képek, mert már üveg mögött voltak, amikor le sikerült kattintanom őket. (Amelyik világos, azt le bírtam később jobb géppel is fotózni...)

2.27.2009

Grigolnyeg


Grigolnyegnek neveztem el ezt a kedves négyszemű lényt. Azért van két pár szeme, mert egyik párral a kis állatkájára figyel, akit nagyon szeret és óv, most éppen egy halacskája van, akit sétáltat. Igen ám, de ha megpillant egy másik kis állatkát, ami jobban megtetszik neki, mint ami van neki, akkor könnyen lecseréli arra. Egy ilyen pillanatot örökít meg a kép. Amint egy csodálatos madárra lel Grigolnyeg barátunk.
A kép mérete: 25x35 cm. A fotón azért van csík, mert két részben kellett beszkennelni, túl nagy volt ahhoz, hogy egyben lehessen.
Aztán egy Tündérnek csináltam grigolnyeg-anyát, két kicsi grigolnyeggel. Az a fönti kép.

2.26.2009

hm


szülői kebel,
mely ölel és emel

A kép, azt hiszem, elmondja azt, amit most le akarnék írni róla. Inkább arra kérem a kép nézőjét, hogy itt álljon meg egy picit, és gondolkodjon el, miközben látja a rajzot. Biztos vagyok benne, hogy akkor jutunk közelebb egy képhez, és általa önmagunkhoz, ha azt értelmező tekintettel látjuk, tudatosan, és merünk gondolkodni. Vannak képeim jócskán, amiken fölösleges, mert csupán játékosságból, a rajzolás öröméért alkottam őket, ám vannak, amik másért jöttek ki, amiknek ki kellett jönniük, úgy is mondhatom, amiket öntudatlanul bár, de öngyógyító szándékkal alkottam. Na ez a kép, biztos vagyok benne, hogy olyan.







2.23.2009

Daphné



Ezek is mind marosvásárhelyi termések, mégpedig vizsgaidőszakban rajzoltam őket, a színháztörténelem vizsgára készülve, amikor a görög isteneket tanultam... Apollónról olvastam a mítoszt, aki szerelmével üldözte Daphnét, aki végül egy módon szabadulhatott meg ettől az üldöztetéstől, babérfává változott. Nos én az egész történetben azt érzékeltem, hogy Daphné NEM Apollónt akarja elutasítani, hanem a nőiségét akarja megtagadni. Hogy Daphné képtelen elviselni, hogy valaki nőként tekint rá. Ezért inkább öngyilkos lenne, vagy inkább élne a nőiség jegyei nélkül, akár egy babérfa.

Marosvásárhelyi alkotások








Ezeket a sorokat versfalós gimnazista korszakomban mertem ki kötetekből, mert úgy éreztem, mintha a lelkemből merték volna ki őket.

2.18.2009





Hidegtűvel készült pucér angyal grafitceruzával megsegítve, és három félpucér balerina, ezutóbbiak linóleummetszetről készült első lenyomatok.
Életem első linómetszete, és első hidegtűje. Köszönetem a technika elsajátításáért Deákfalvi Zsuzsinak, aki egy szelíd omlóhajú tündér.